Haverral kószáltunk a városban: még hét ágra sütött a nap, a lányok se viseltek harisnyát, mint most (ahogy sasszemem észre vélte venni). Műértők módjára nézelődtünk, miközben a beszélgetés cimborám egészségügyi jóléte felé terelődött. Sosem volt betegeskedő, de mostanság többet hallottam hogy ő járt orvosnál és nem ért semmit. Mert nem találnak semmit. Se a gyomrában, se a fülében, mert így szédül és amúgy a vérnyomása. (Középkorú férfit képzelj el, nulla hozzáadott fölös zsiradék nélkül.) Csodálkoztam mi lehet, bár sejtettem, ha az orvos nem talál ott semmit, akkor...

Na szóval kibújt a szög a zsákból: a stressz nyűvi széjjel. Napjaink egyik legnépszerűbb nyavalyája. Én megértettem, mert kinek nincs félteni valója. Egyre több probléma és nyűg telepedik meg a fejünkben: szar meló, genya kollégák/főnökök, nincs meló de számla meg van, az asszony beteg, a gyerek(ek) meg építik a földi poklot maguknak és van miért aggódni.

Fölösleges perceimben elgondolkodtam: mikor igazán boldog az ember. Mikor nincsenek problémák? Naná, mikor gyerek vagy. De nyilván senki nem tud/akar örökké kölöknek megmaradni.

Viszont elfelejtünk gyereknek megmaradni. Mármint hogy hogyan kell Egyszerűen boldognak lenni. Mert akkor sem tudunk kikapcsolni, amikor lehet. Hiába vagyunk régi ismerősökkel, barátokkal, pajzán partnerünkkel: nem tudunk lazának lenni és újra kölöknek lenni. Már ha érted mire gondolok.

Mert néha nem elég a megszokott emberek közt lenni, ott marad egy megoldatlan probléma. Aztán vagy tudsz szabadulni vagy nem. Ha nem, inkább iszol még rá, vagy rosszabb esetben bekapsz rá valamit. Mindezt azért hogy olyan gondtalanul önmagad legyél, mint egykor.

Ha ügynök lennék, itt jönne el a pillanat hogy tökéletes megoldásként bemutassam csodaszeremet (pl. Mátrixcseppek), melynek segítségével minden problémád egy pillanat alatt elszáll. Lófaszt. Egy egészséges ember nem mindig kívülről várja a megoldást szerintem. Nem egy vegyszertől. Aki hülyíteni akarja magát, csinálja. De ez csak toldozás-foltozás.

Mi a megoldás? Miért hoztam én ezt fel? Kérdezhetné bárki jogosan.

A megoldást mindenki magának kell kitalálja. Persze, néha ahhoz kell elég erősnek lennünk hogy jó helyről kérjünk segítséget. Néha meg meg kell hozni egy piszok nehéz döntést (ami szintén nem megy mindig egyedül, de nem is kell hogy mindig magunkra hagyatkozzunk, mint ahogy előzőleg írtam.)

A világ egy kibaszottul rideg hely tud lenni. Nem lehetünk felhőtlenül boldogak, mert mondjuk a régi cimboránk nem az az ember akinek hisszük és kihasznál, a párunk férfit akar, nem gyereket (nyilván -néha meg beléd akar látni és nem érti miért nem engeded be), egy gyámoltalan embert meg kihasználnak lépten-nyomon. Mindig résen kell lennünk és keresni hogy mikor és kikkel nem kell résen lennünk. Csiki-csuki játék, de aki jól csinálja, az úgymond 'boldog' lehet az életben. Ja és mindezt úgy kell csinálni, hogy nem agyalsz folyton túl dolgokat mert beleroppansz. Na de aki meg nem ismeri a világot és csak vakon szalad előre, pofára esik (előbb-utóbb).

Tehát, ha valami konklúziót kellene levonni: szar hely ez néha. De a nyavalygástól sem lesz jobb. Szóval szépen lassan haladj előre. Ne várj csodát. Keresd hogy hogyan és kivel tudnál újra elfeledett kölyök lenni (még ha csak egy rövid időre is). Aztán menj tovább. Ha épp nem jó felé mentél, ne szarj be. Sokan mennek rossz felé, csak te ne arra menj tovább ha tudod hogy nem jó az irány.

Ja és hogy mit mondtam a cimborámnak? Én spec jógát ajánlottam. Ingyen van és ha komolyan veszi, segít. Megfogadta..?

Te jól vagy? :)

A bejegyzés trackback címe:

https://citromfaalatt.blog.hu/api/trackback/id/tr375617171

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nikolett Mukherjee 2013.11.23. 15:09:04

En speciel elutasitom a felnotte valas gondolatat, persze amennyire muszaj "felnottem", de amugy meg teljesen felesleges, sot leginkabb KAROS!

Benedek_Úr 2013.11.23. 20:43:05

@Nikolett Mukherjee: Igen, egy kedves ismerősöm is ugyan így gondolkodik mint te. :)
Csak ahogy telnek az évek, nő a felelősség, a rizikó. Elkerülhetetlen a változás.

Zsuzsikám (the 4th) 2013.11.26. 15:23:38

Benedek Úr életvezetési félóráját hallották.
Most következik az Orvos válaszol című műsorunk. :D

Zsuzsikám (the 4th) 2013.11.26. 15:38:50

Mostanában sokszor szarul voltam. (eleve elkapott vmi betegség, meg másik házba is költöztünk, és a hely frankón elszívja az energiát). Elszökött a legendás életerőm, hagytam, hogy eluralkodjon rajtam a rosszkedv. Azt vártam egész nap, hogy este legyen, mehessek már aludni. Végül tök elszégyelltem magam. Az volt mindig a vesszőparipám, hogy az ember ne hagyja el magát, és ne rinyáljon. Meg, hogy egy kiegyensúlyozott embernek a belső lelkiállapota nagyon kevéssé szabad, hogy függjön külső tényezőktől. A hangulatunk alapvetően belső döntés eredménye. Nagyon könnyű azt mondani, hogy miért, minek örüljek, meg, hogy ez is a baj, meg az is a rossz. Annak, hogy élsz! :) Én magamtól visszataláltam önmagamhoz, de sokaknak nem sikerül. A jóga, amit írtál, biztos tök jó erre, de szerintem bármi, ami örömet okoz, sport, tánc, közös éneklés (ennek fontosságát még őseink ismerték, de mi már sajnos elfelejtettük).

Benedek_Úr 2013.11.26. 19:51:32

@Zsuzsikám (the 4th): ,,Én magamtól visszataláltam önmagamhoz"

Helyes, egy ilyen jóarc komaasszony ne lógassa a lógatnivalóját!
Inkább irány a konyha és veszítsd el az egész havi édességellátmányod kártyán, hogy aztán párnacsatában nyerd vissza! :)
youtu.be/x2KRpRMSu4g?t=2m17s

,,Benedek Úr életvezetési félóráját hallották."

Hággyádmá', csak kedvem volt magamnak is összefoglalni dolgokat. Új világmegváltó dolgokat nem mondtam, de ha valaki erre jár és jobb kedvre derül vagy erőre kap a kisujja tőle ne adj isten, én annak is örülök. :)
süti beállítások módosítása