Dráma? Hagyjál már...

2014.06.24. 17:29

Már régóta keresgélem azt a filmet, ami külön szavakat és gondolatokat vált ki belőlem. Azt álmomban sem gondoltam volna hogy egy fekete-fehér film kerül majd terítékre, de általában a váratlanul jött ajándéknak jobban örül az ember.

Mondhatni elemezni készülök.. de mégsem teljesen.

Van ebben a filmben amitől Shakespeare nyálcsorgatva élvezne: szimbólumok, szerelem, sors, őrület és DRÁMA.

Én általában rühellem a drámát. (Shakespear-t se olvastam, ami nagy szégyen, de együtt tudok vele élni. A modern kor csodája, hogy annyi filmes feldogozást megért már a művei többsége, hogy egy ilyen barbárhoz is mint én, végül csak eljutott.)

Több okból utálom a drámákat.

A dráma az a természetes, hétköznapi horror. Általában távol áll a műfajtól a misztikum, a megmagyarázhatatlan. A váratlan csodák és mesés fordulatok meg végképp. Szürkének tartom legtöbbször ezeket a történeteket, mint általában a krimi műfajt: ott az elején meghal valaki és utána lehet agyalni. Itt, agyalsz, agyalsz, érzel nagyokat és végül meghal valaki (ált. valamelyik főszereplő vagy mindegyik). Nagyon sokáig -és legtöbbször még ma is- úgy érzem, az ilyen történetek hanyagolandóak: mind meghalunk, előtte szívunk. A filmnek, könyveknek pont az a célja hogy inkább az élettel foglalkozzon, még ha kicsavartan vagy nevetségesen is.

 

Na de itt van most egy kivétel,

A VÁGY VILLAMOSA

 

Borzasztó hétköznapi a szitu: Blanche megérkezik a nagyvárosba nővéréhez, akivel tipikus se veled se nélküled viszonyt ápol. Aztán itt a tesója ura, aki bármilyen jóvágású gyerek, sajnos egyszerű színhús: lélekről max. akkor hajlandó beszélgetni, ha el lehetne kártyázni a spanokkal.

Innentől kezdődnek a bajok. Illetve drága Blanchunk már cipel egy jó nagy batyuval a bajból kecses nyakában, amik az idő haladtával bizony szépen a nyakába hullanak. Mert a múltja elől senki el nem menekülhet... ami nem lenne baj, de Blanche fenemód elmerül saját szabású kicsiny mocsarában.

De mindennek ellenére minden szereplővel együtt tudtam érezni. Ami nem csoda, mert ezek vagyunk mi: keressük a másik emberben a boldogságot, de hiába vannak elképzeléseink hogy mit szeretnénk, ez a vágy nevű dolog -ami nem villamos, de kúúúrvára beüt- bizony elvakít. Blanche próbálná ettől óvni nővérét, amivel sikeresen belegyalogol Stanleybe (a csupahús jómunkás emberbe) és innentől végképp megindul a lavina.

Tényleg az lepett meg legfőképpen, hogy hogyan váltakozik a megítélésem egy-egy szereplőről. Zseniálisan meg van írva a sztori. Alakítás.. Khm, mégiscsak Brando mester kábítja itt a nézőket, de ez a Vivien Leigh nevű asszonyság persze magasan ver mindenkit. Viszont mellékszereplő fetisizmusom is kielégítésre került, mert Karl Malden (akit a San Fransisco utcáin-ból ismerhetsz talán) játssza a -szerintem- legszimpatikusabb figurát. (Persze hogy a jó szándékú balek az..)

 

Túl sokat nem akarok elárulni a sztoriból. A lényeg, hogy ha van olyan dráma amire érdemes szerintem rászánni az időt (Revolutionary road/A szabadság útjai, Good Will hunting stb. nekem feltétlen ilyen), akkor ez az. Ami negatívum, hogy régen mintha nem tudtak volna normális zenéket szerezni a filmekhez... itt is néha szörnyűségesen elüt a hangulattól (főleg a vége felé). Meg hát ugye van aki alapból nem néz fekete-fehér filmet.. De ez utóbbin érdemes túllépni, pláne ha valaki nálam is jobban kedveli ezt dráma nevezetű műfajt.

A bejegyzés trackback címe:

https://citromfaalatt.blog.hu/api/trackback/id/tr656410791

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zsuzsikám (the 4th) 2014.07.09. 16:30:22

Nem láttam még a filmet, de ezek után lehet, hogy megnézem. Brandoról azt olvastam legutóbb, hogy a magánéletében, emberileg valami rettenetes és elviselhetetlen volt.
Maldent eleve bírom, kiskoromban sokat néztem a San Fransisco utcáint, tök érdekes, hogy akkor mennyire izginek tűnt, míg 1-2 éve belefutottam a tévében, és rém lassúnak és vontatottnak találtam.

Benedek_Úr 2014.07.09. 19:39:23

@Zsuzsikám (the 4th): Brando is primadonnáskodott? O.o Na akkor majd utána olvasok.. :D Bírom hogy ezek a nagyemberek mit össze nem tudnak kínlódni jó dolgukban. :)

,,Maldent eleve bírom, kiskoromban sokat néztem a San Fransisco utcáint"

Én is láttam belőle pár részt, de bevallom a Magnumból többre emlékszek. :)
De a Tube feltöltőinek nagylelkűségéből holnap akkor felelevenítem az élményt..
www.youtube.com/results?search_query=san+francisco+utc%C3%A1in
süti beállítások módosítása