Arra gondoltam, úgyis akarok egy kitérőt tenni az internetes bújócskázás témaköre felé, de mivel két ilyen szorgos hozzászólóm is van, ti is beleszövődtök majd. ;)

Amikor a netre érkezünk frissen, önkéntelenül is -egy idő után- elég fontos(?) döntésekre kényszerülünk:

-Vállaljuk magunkat őszintén!(?) 

-Kiadjuk magunkat az arctalan tömegeknek?

-Tartsunk fenn magunknak egy alteregót (afféle határvonalat), hogy bevédjük magunkat?

-Francba a nyílt lapokkal és játszunk szerepet? 

@Zsuzsikám (the 4th): ,,Nem kenyerem az arctalan trollkodás, annál „tökösebb" vagyok. :D"

Először nem tudtam mivel utaltam én rá hogy te a gyáva/távolságtartó/elővigyázatos típusba tartozol e. (Edit: Aha, ja hogy könnyen megtalálható vagy Facén!) Szerintem hasznos kicsit távol tartani az emberek áradatát. Legalábbis ez már nálam ilyen alapvető elővigyázatosság. Mondjuk erre mondhatná bárki, hogy 'akkor biztos van félteni valód :D:D:D', de inkább arról van szó, hogy én azoknak mutatkozom meg csak, akik magukból is adtak valamit.
Tehát, én a harmadik pontnál maradtam.. -,,-Tartsunk fenn magunknak egy alteregót (afféle határvonalat)"- ..ami még elég mozgásteret ad, anélkül hogy könnyű céltáblát csinálna az ember magából. De áttérek soknevű, rendkívül titokzatos (és olykor mocskos és provokatív) vendégemre is:

@: ,,tűnök! :) az jó, amíg találgatsz, addig nem találsz."

A negyedik, végső pont mestere. Semmit magáról, mindent mindenki másról. :) Nem fogok pocskondiázni, mert ilyen világszemlélet (és csavaros gondolatmenet)  mellett elég értelmetlen. De mégis, annyit talán leszögezhetünk hogy ez a legdefenzívebb megoldás hogy a net világában megmártózzunk. Direkt használtam a def. szócskát a besz-ri helyett, mert a végső célt nem ismerem. (Az mindent megváltoztat..) Nem vagyok gondolatolvasó, kielemezni meg szerintem nem az én tisztem. A magam következtetései viszont azt súgják, hogy ez a szórakozás egy nyakatekert formája.

Szeretem a szerepjátékokat (mint első, 'Dragon age'-es elszólásom is sugallta) és tudom, hogy egy jó történet sem nélkülözhet egy karaktert, aki csavart tesz a történetbe. Akár azzal, hogy a megöli a főhős családját (BOSSZÚÚÚ) vagy csak szimplán világ életében rabszolgákat tartott (nyessük meg a bitang nyakát!). Hogy itt most beépített sz-rkeverőről van e szó (áh, ahhoz túlzottan élvezed :)) vagy csak így adod le a feszkót és ez afféle fura hobbi és életcél.. (hm, valószínűbb), azt pontosan nem tudom. De már megszoktam hogy mindenki hozza a szerepét. Aztán néha ki is lép belőle, mert az élet változatosabb mint egy játék. De ha játékként tekintünk az életre (és a netes dolgokra), mindent könnyebben veszünk. (Legalábbis én. Hát te? :))

A végére még ide bemásolom a szerepjátékokban kategorizált jellemeket.. akinek van kedve, írja ide a hozzászólásokhoz hogy ő hova tartozik. Vannak persze átmenetek, csak most nem fogom kiírni mindet. (Kukacnak, a soknevűnek megelőlegezem a kaotikus-semlegest, de ezt csak a tudatalattim mondatja velem.. :P Zsuzsikámra is van egy tippem.. de egy kaotikus-jó jellem nem nagyon örülne ha beska.. óh, fákk!)

• Törvényes: Rend és béke
• Jó: Szabadság és nyíltság
• Semleges: Nem választ és nem áll egyik oldalra sem
• Gonosz: Elnyomás és gyűlölet
• Kaotikus (gonosz): kiszámíthatatlan, pusztító
  
  

Hogy én hova tartozom.. az nézőpont kérdése is. 

Na akkor, a bemelegítésből még kihagytam egy-két gondolatot és még mielőtt belevágnék az első témakörömbe, hadd essék szó azokról.

Miért PONT a blog? 

Hisz ez végtére is egy napló. Ki a frász ír manapság naplót a nyavajgós tinilánykákon és Puzsér Róberten kívül? Hiszen ott a Facebook, a Hot dog, Twitter-en stb. ahol szintén beereszthetünk bárkit mindennapi életünk mizériáiba. A Facebook rendkívül népszerű, megoldható lenne hogy akár más névvel, titokban nyilatkozzak ugyan így. Mondjuk nem mintha szükség lenne álnévre, mert semmi olyat nem írok ami vállalhatatlan lenne. De a Facebook már számomra egy lezüllött, egyen-kék színűre festett adatlaptemetővé vállt, ahol a képek dominálnak (főleg a jó csajokról, cicákról és ezek keverékéről, mint ahogy egy Subbán közölt videó is bemutatta) és nem a mondanivaló közlésére alkalmas felület. Egy szó mint száz: szerintem a kék oviban nem dívik az olvasás és nem is arra való. 

Hot dog: próbáltam. Annyi hányinger, ízlésficamos adatlapot az életben nem láttam. Mint egy rajos Facebook, olyan az egész a sok kusza, csiricsáré, izgő-mozgó gif-el meg az agyonzsúfolt, átláthatatlan információkkal. A durva az egészben, hogy mikor magam is próbáltam valami ízléseset, önkifejezőt alkotni, valami mocskosnagy undor vett rajtam erőt az egész elcseszett szerkesztési rendszertől. Gondoltam meglépek, még mielőtt én is vérvörös háttérre feketével kezdek el Coelho idézeteket gyűjtögetni.

A többi megoldás ezek után már nem érdekelt. A blog sem, mostanáig. Fölöslegesnek tartottam. 'Úgyse tudnék újat mondani.' Aztán.. történt egy pár dolog, fordult a Föld és eszembe jutott amit egy nálam szerintem okosabb és boldogabb ember mondott (nem bakker, nem Coelho!), hogy 'higyjék már el! Maguk Mind különlegesek! Nincs még egy magukból.' Nem akarta halálosan komolyan előadni a dolgot, de épp ettől, hogy nem akarta ránk tukmálni a valóságát lett hihető. Talán én is csak ennyit akarok mint ez az öreg rajztanár. Ki körvonalazni az igazamat. Bár nekem nem megy ilyen pártatlanul, de kezdetnek így is megteszi. (Kellenek a segédvonalak.) Ősz koromra talán én is szóróm majd csuklóból az univerzális igazságokat. :)

Nos itt vagyok. Egy szép nagy tömb, tele betűkkel, ami arra vár hogy bepiszkoljam gondolatokkal.

Kezdjünk velem, miért is döntöttem hogy magamból bármit is megosztok Veled. Elöljáróban: mert már most kedvellek, hogy nem hagytad abba az olvasást. :) Másrészt, mert úgy éreztem mint egy barátom egykor, hogy amit nem mondhatok el senkinek, azt elmondom mindenkinek. A (túl) személyes dolgoktól igyekszem majd tartózkodni, mert szégyenlős vagyok picit. Meg a faszom se untat azzal mit ettem reggelire meg hol nőttem fel. (Na, amúgy ez a csábítóan személytelen internetes világ az, amiről majd péel írogatok.)

Előreláthatólag majd egy pár rajzomat+ videót is közzé teszek. (Rettegj!)

Na, ennyit a bemelegítésről. Ha ügyes vagyok, szaporítom neked az olvasnivalót (és magamnak a szerkeszteni valót). Ha nem.. győzött a lustaság démonom, amit megint lebecsültem. (Dragon age? Valaki? Na arra is meg pár kedvencem idő-elnyerőmre is pazarolok pár karaktert.)